A piramis belsejében min. 40 fokot mértek, ennek ellenére a víz még folyékony állapotban maradt. Egy ütésre láncreakciószerűen a víz kikristályosodott és megfagyott. A piramisban tárolt magvak az elvetést követően kétszer annyi termést hoztak, az olajos magvak olajtartalma jóval magasabb, a piramisban tartózkodó emberek ellenálló képessége a betegségekkel szemben nagyobb lett.

A környéken működő radarállomás a piramis csúcsa felett 2 km magas és 500 m széles kiterjedésű ionizált légoszlopot mért és rögzített.

E kedvező tapasztalatok alapján a mezőgazdasági minisztérium elrendelte a vetőmagvak piramisban történő tárolását.

Az ókori görög tudósok ugyanolyan nagy érdeklődéssel figyelték a piramisokat, mint mi ma, azzal a különbséggel, hogy akkor még rendelkezésre álltak az alexandriai könyvtár papirusz tekercsei, amiből a piramisok tudása, alaptechnikája megfejthető volt. Görög-, perzsa-, bizánci- és a római birodalom vajon miért nem épített a piramisokhoz hasonló építményeket, ez miért csak a majáknál, Peruban és a brazil őserdőben találhatóak. A válasz nem egyértelmű. Nagyon sok kultúra építészetében találhatunk hasonló csúcsszögű építményeket mint a piramisok, csak amíg azoknak négy oldalélük van az égtájaknak megfelelően elrendezve, addig a kúpoknak, kupoláknak köralapú a talapzatuk.

Hippokratész kútja, amely Kos szigetén található, hasonlóképpen megfelel a piramisok arányainak. Az eredeti kút tetején létezett még egy csúcs, amely a végleges magasságot megadta az építménynek. A kút kifolyó nyílása egyharmados magasságban helyezkedik el a kupola teljes magasságához képest. A most is még megtalálható építményben a piramisokban hasonló pozitív sugárzás mérhető. Számtalan templom gömbkupolája alá építettek altemplomokat, ahol a mai kor régészei tökéletes mumifikációkat fedeznek fel.

Miért van az, hogy a piramis sírkamráiból eltávolított szarkofágok pl. Londonba elszállítva egy-két hónap alatt teljesen szétporladnak? A tudósok a szennyezett levegőre és a vizsgálati vegyszerekre gyanakodtak. Az igazság valahol máshol van.

A kutatók eljutottak odáig, hogy a Kheopsz piramis csúcsszöge nagyon hasonlít a vízmolekula valencia szögéhez, mely a két hidrogénatom helyzete az oxigénatomhoz képest.

„Mit tud a hal a vízről, amiben egész életében úszkál?! – Albert Einstein.” Mit tud az ember a vízről, amely testének 70%-át alkotja? Megállapíthatjuk, hogy az emberi test kémiailag egy igen híg vizes „oldat”, amely lényegében egy híg sóoldatnak tekinthető. Koncentrációját tekintve nem több, mint ha 5-10 g konyhasót feloldanánk egy pohár vízben. Legfőbb vegyületi alkotórészeink: 16,8 % fehérje, 10,5 % zsír, 5,6 % szervetlen só, 1,2% szénhidrát. Az anyaméhben a magzat közel 90%-a víz, az újszülötté 74%. A víz szerepe annyira alapvető, hogy ha például egy emberből két liter hiányzik (46 literből 4,3 %), akkor szomjan hal.

Az élő sejteket, fehérjéket, enzimeket, szöveteket vízburok veszi körül, mely szerkezetileg teljesen más tulajdonságokat mutat kémiailag, fizikailag, mint az a köztudatban előforduló vízről elterjedt. Ez a víz leginkább szerkezetileg a jégre hasonlít. Az oxigén molekulákat hidrogénhidak kötik össze, kémiailag a rendezett vízszerkezetben egy oxigénhez három hidrogén tartozik (H₃O^-). Ez a térszerkezet hasonlítható leginkább a piramisok szerkezetéhez. „Ahogy fent, úgy lent”- tartották az ókori bölcsek. A világmindenségről, a teremtésről alkotott elképzelések egyidősek az emberi gondolkodással. Thalész a világ alap építőkövének tartotta a vizet.

A víz térszerkezete különböző lehet. A legkülönfélébb térszerkezetek alakulnak ki az élő sejtek körül.

Az ilyen vízközösségek 10-70 vízmolekulát tartalmazhatnak és folyamatosan újabb rendezett vízklaszterek jönnek létre.

A rendezett víz dielektromos állandója is nagyon megváltozik. Bizonyos határig képes fenntartani saját belső mágneses pólusait. Az elektromosságból ismert a dielektromos állandó (szigetelőképesség). A jég például 3-5 értéket vesz fel, a hagyományosan ismert rendezetlen, döntően monomér molekulákat tartalmazó víz dielektromos állandója 75-85 közötti e_r értéket vesz fel. A rendezett víz szigetelőképessége nagyságrendekkel kisebb, nagy merészséggel vezetőnek is nevezhetjük. A rendezett víz nem nyeli el a töltéseket, hanem felületén töltésátadásra képes. Ennek óriási szerepe van a sejteket körülvevő hidrát-burokban, ahol is a sejtek közötti kommunikációk elektromos jeleit kell továbbítani. Abban a pillanatban, ha sérül a rendezett víz struktúrája, képletes nyelven beroppan a rendezett víz membránszerkezete, a sejtek kommunikációja sérül, ebben az állapotban fordul leginkább elő a sejtburjánzás. Ezekre a „jégszerű” rendezett víztartományokra az élő sejtek körül a 60-as években figyeltek fel a kutatók. 

A világűrben lejátszódó esemény rengésbe hozza az elektromágneses hullámokat. Ezek átszelik az űrt és hasonló vibrációt keltenek a Földön. Rezonanciába lépnek egy olyan geometriai szerkezettel, amelynek alapfrekvenciája vagy felharmonikusai megegyeznek a kibocsátó rezgéskeltővel. Az ilyen rezonanciába hozott geometriai rendszerek először befogadók, rezgés elnyelők (ying tulajdonságúak), majd a rezonáló teret kitöltve energiamaximumokat elérve mint rezonancia generátorok kezdenek el működni (kiáradó, yang tulajdonságúak). A piramisoknál hasonló felfedezéseket tettek.

A víz térszerkezete segítségével képes a teremtés üzenetének rezgéseit felfogni. A víz térmemóriája végtelen, talán nem véletlen, hogy agyunk 90%-a víz. A víznek nagyon „rossz” tulajdonsága, hogy élete folyamán bármilyen élő és élettelen anyaggal, elektromágneses rezgéssel, kémiai reakcióval találkozik, az lenyomatként ott marad az „emlékében”. Erre az emlékezésre csak a rendezett víz képes. Ezt a vizet addig tekintjük élő víznek, amíg az életre jellemző rezgésekkel, rezonancia képességgel rendelkezik.

Születésünkkor, amikor a szülőanya testét elhagyja a kisded, akkor kerül először kapcsolatba, mint önálló rendszer a kozmikus világmindenség rezgéseivel. Ez az első találkozás meghatározó lesz egész életén át. Erről szól az asztrológiai.

A halál a rezonanciaképesség elvesztése, az ember vagy az élőlény nem képes a kozmikus energiák felvételére, tehát nem jut energiához és információhoz. A rendezett víz csak az életet szereti, és a rezonanciaképesség elvesztésével azonnal elindul a szervezett élet bomlása.

Mi történik a piramisokban?! Az előzőekben már tisztáztuk, hogy úgy a piramis geometriai szerkezete, mint a víz térszerkezete rezonanciaképes a kozmoszból érkező jelekre. A víz az élethez kötődik, ezért a halál beálltát követően erős oxidáció kíséretében elhagyja a testet.

Természetesen az információt közlő vezérlő funkcióját elveszti, melyet átvesz helyette a piramis. A piramis képes energiával és információval ellátni a sejteket, szöveteket, ezáltal érték el, hogy több ezer évig mumifikáltak maradtak. Négyezer éves gabonaszemeket vetettek el és ezek kikeltek, fittyet hányva az időnek. Folyamatosan megkapták az élethez szükséges információt. Az idő relatív fogalom, az ember találta ki. A teremtés nem más, mint az univerzum végtelen tágulása. Amikor eléri tágulásának határait, képes új univerzumokat létrehozni, melyet szimmetria robbanásoknak hívnak. Ez az elv működik a megtermékenyülésnél, a sejtek osztódásánál. Az emberi élet vége a halál, az univerzumok létének kiindulási és végső stádiuma a fekete lyuk.

Hogyan lehet az, hogy a víz mínusz 40 fokon sem fagy meg a piramis belsejében?! A rendezett vízstruktúrák hasonlóan működnek, mint a középkor városállamai. Belső törvényei működnek, saját erkölcseik szerint élnek, hisznek Isteneikben és képességük van az önvédelemre. Amikor ellenség közelít, a város kapuit bezárják és mindaddig, amíg az lehetséges, ellenállnak a rájuk zúduló támadásnak. Amint a faltörő kos betörte a város kapuját, az megszűnt mint egység, felmorzsolta a betolakodó hódító sereg. Ugyanígy viselkedett Alexander Golod kezében is az üveg víz. A víz rendezett strukturális állapotában képes volt megőrizni belső egységét, szerkezetét. Amint egy kemény tárggyal ráütött az üveg oldalára, betört a kapu, a rendezett vízstruktúra már nem bírta kikompenzálni a külső rezgéseket és a kristályosodási folyamat beindult. Hasonló a jelenség ha rendezett, energetizált vizet forralni akarunk. A belső rendszer stabilitásától függően akár 120-130 fokig képes a víz megőrizni halmazállapotát, csak ezt követően válik gőzzé.

Egy megdöbbentő példával szeretném befejezni a víz és a piramis kapcsolatát. 1959-ben Karel Drbal rádiótechnikus szabadalmat nyújtott be a Prágai Szabadalmi Hivatalhoz (szsz.: 91304). Egy Kheopsz piramis alakzatának megfelelő zsilette borotvapenge élező készülékre. Természetesen a szabadalmat többszörösen visszautasították, de felfedezőnk hajthatatlan volt. Mivel a puding próbája annak elfogyasztása és a cseh tudományos akadémia férfitagjai úgyszintén gyakran koptatták borotvájukat, Drbalnak sikerült igazát elfogadtatnia. Ma is elfogadott és bejegyzett szabadalom a borotvapenge élesítése „piramis energiával”. Az acél edzésénél, a kovácsolt rétegek kialakításánál különös szerepe van a víznek. A vas-szén térháló kötéseiben találhatók vízmolekulák. A penge élén kialakult rácsszerkezetben is ott van a víz, mely arra törekszik, hogy az előző állapotot, az alapállapotot helyreállítsa. Ha a megfelelő energiákat képes a piramis segítségével, akkor képes az eredeti anyagszerkezetet is reprodukálni.

Befejezésképpen szeretném Önöknek a fenti szabadalomból Drbal piramisának arányait közölni kísérletezés céljából. Kemény kartonlap papírból vágjanak ki négy egyenlő szárú háromszöget, amelynek alap:száraránya 15,7:14,94, ragasszák ezeket össze úgy, hogy a piramis a csúcspontjánál 10 egység magas legyen. A piramis egyik alap élét tájolják be észak-dél irányba. Készítsenek egy 3,3 egységnyi magas állványt és helyezzék pontosan a piramis csúcsa alá (állvány anyaga is papírból legyen). A penge élei kelet-nyugati irányban álljanak. Amennyiben kétélű pengéket szeretnénk élesíteni, úgy figyeljünk arra, hogy a penge éle merőleges legyen a piramis alapjára. A berendezést lehetőség szerint tartsák távol elektromos berendezésektől. Akinek lehetősége van 2,5 mm vastag rézpálcából is elkészítheti a piramis keretét, az oldallapokat nem feltétlenül szükséges beburkolni. Kísérletük eredményét osszák meg velem.

Felhasznált irodalom:
Lyall Watson: A természeten túl
Prof. dr. Szász András: Víz és élet
Harald W. Tietze: Vízgyógyászat
B.Schenk: Wohnung + Gesundheit 12/83