Rennes-le-Chateau rejtélyével kapcsolatos érdeklődésünket elsődlegesen ötszögletű geometriája inspirálta, amely valahogyan kapcsolatos kellett, hogy legyen a környékkel. David Wood, miután már kellő tapasztalatot szerzett trigonometrikus térképészet terén, fogta a szögmérőjét, a helyszínről készült térképeket és felkerekedett, hogy megvizsgálja az összefüggéseket.

A második világháború során szükségessé vált, hogy a legelérhetetlenebb helyekről is térképeket készítsenek, amelyekhez különleges technikájú légifelvételek szolgáltak alapul. Hasonló módszert alkalmaztunk mi is, miközben templomok, várak, hegycsúcsok és más jelölőpontok közt az ötszögekre jellemző 36°-os szögeket kerestük. Ez úgy zajlott, hogy a felvételekre helyeztünk egy kört, amely 36°-os szeletekre volt osztva. Ezt közepénél fogva bárhova lerakhattuk, ahol elég régi épületek volt ahhoz, hogy érdemes legyen a vizsgálódást elkezdeni. Mivel Languedoc történelmileg igen jelentős vidéke Franciaországnak, elég sok régészeti térkép állt rendelkezésünkre a jelentősebb épületmaradványokról. Ahogy egyre jobban a témába ástuk magunkat, kiderült, hogy a jelzőpontok sokkal régebbiek, mint ahogyan azt elsőre gondoltuk. Néhány esetben ősrégi építmények romjaira épültek, a templomokat pedig Druidák által szent helyként tisztelt területekre emelték, hogy megszentségtelenítsék, vagy megsemmisítsék őket. Ez első látásra hatékony módszernek tűnhetett, csakhogy ezáltal akaratlanul is megőrizték a pontok topográfiai helyzetét.

A hosszadalmas művelet során egyre több 36°-os szöget záró vonalat találtunk. Annak ismeretében pedig, hogy az ötszög csúcsai egy köríven helyezkednek el, már csak az volt a dolgunk, hogy meghatározzuk ennek a körnek a középpontját.

Ahogy próbálkoztunk, egyre nyilvánvalóbb lett, hogy itt semmiképpen sem lehet szó egy szabályos ötszögről. Az alakzat megcsonkítása végül komoly figyelemre méltó eredményt hozott. Csak azok érthetik meg igazán milyen az, amikor az ember szinte fizikailag érzi a fejében születő felismerést, akik már dolgoztak egy ehhez hasonló probléma megoldásán. Egy rendkívül egyedi geometriai jelenség volt. A hosszú, keserves próbálkozással töltött órák végre meghozták gyümölcsüket és kibontakoztattak egy olyan alakzatot, amely hosszú időn át rejtve volt emberi szem elől.

A kör kerületén hét azonosított pontot jelöltünk be, amelyek közül néhány az ötszög valamelyik csúcsa lett. Pontosan négy darab, és nem öt, mint ahogyan azt vártuk. Rövid csalódottságunk azonban rögtön szertefoszlott, amint rájöttünk, hogy ha az egyik szárat kijjebb húzzuk a kör északi kerületén, találunk egy pontot, amely az ötszög hiányzó csúcsát alkotja. Rettenetesen megdöbbentünk, mikor kiderült, hogy e csúcs szöge is teljesen pontosan 36°-os! Szinte hihetetlen volt! Egy pentagram oldalai akkor zárnak be 36°-os szöget egymással, ha csúcsaik ugyanazon kör kerületén helyezkednek el. Hogyan lehetséges, hogy ugyanilyen eredményt kapunk akkor is, ha az egyik csúcsot kijjebb húzzuk a köríven?

 Míg erre ősi elődeink építészei könnyedén rájöttek, néhány matematikus komolyan cáfolta az ilyen alakzatok létezését. Igazán elkeserítő volt látni, ahogy elvetették egy ilyen létező formáció lehetőségét. A „ komolyan figyelemre méltó” jelző talán sokak számára eltúlzottnak tűnik, ám mindjárt megmutatjuk, hogy milyen különbségeket takar egy szabályos pentagram és a mienk.

Szabályos ötszöget az 1. ábrán látható módon készíthetünk. Régen szentnek tartották, mert oldalai az aranymetszés arányában szelik át egymást. ( Az aranymetszéssel kapcsolatban lásd az előző szám „A trigonometria eszközei” című részt. ) A is érdekes, hogy a pentagram nagy valószínűséggel a Pithagoreánusok jelképe volt, Paracelsus szerint pedig e jel körül összpontosul a természet összes okkult ereje. Eliphas Lévi a híres francia okkultista így szólt egyszer erről: - Azok akik csak legyintenek a kereszt látványára, remegnek, ha meglátják a Mikrokozmosz csillagát. – A pentagram, mint az azt körülölelő kör, mindig női szimbólumok voltak, ellentétben a hatszöggel ( hexagram ), amely mindig is férfi jelkép volt. Azt tartották továbbá, hogy ha sikerül megfejteni e kettő között a geometriai viszonyokat, az utat mutathat a Nagy Mű megfejtéséhez. Ezzel a témával bővebben Genesis című könyvünkben foglalkozunk.

Visszakanyarodva Rennes-le-Chateau pentagramjához, láthattuk, hogy a női szimbólum végre meghatározott irányt kapott, amely most már teret enged a végtagok azonosításának. Ugyan az oldlak aranymetszés szerinti aránya eltűnt, ám megjelent a kör kerületén.Ez a szent arány megtalálható lett a meghosszabbított csúcs és a lábakat alkotó szögek közötti távolságok metszésénél is. Más szavakkal ezzel az egyedi eltéréssel többet javítottak az alakzaton, mint rontottak.

Ezen a ponton már elég világossá vált, hogy itt egy, a Phi faktorral történt kifinomult manipulációnak vagyunk szemtanúi, ami sohasem történhetett volna meg véletlenül. Valójában hosszú kutatás után kiderült, hogy ilyen megnyújtott pentagonális figura még sehol nem jelent meg ez előtt, sem vallási, sem más területen.

Az alakzat további érdekessége, hogy a testet alkotó háromszög kerülete majdnem pontosan megegyezik a kör kerületével. Csodálatos az is, hogy a női szimbólum testvonalai pontosan azok, amelyek alapján a férfi jelképet el lehet készíteni. ( 4-es ábra ) Ez lehet az okkultisták által oly régóta nagy tiszteletben tartott „Csillag Unió”.

Cikkünkben végig úgy utaltunk a megnyújtott pentagramra, mint szimmetrikus alakzatra, melynek alapja a 15 részre osztott kör, amelynek darabjai mint 24°-os szöget zárnak be a kör középpontjával, csúcsszögei pedig mind 36°-osak. Az ötszög tengelye tehát egy, a kör középpontján áthaladó vonal. A forma szabályossága így lehetővé tette annak trigonometriai elemzését.

Később látni fogjuk, hogy az alakzat apróbb különcségei, amelyeket először annak tudtunk be, hogy a tervezők a helyszínen nem tudták teljesen pontosan kialakítani azt, valójában nagyonis szándékosak voltak. Mint ahogyan a szabályos pentagram nem volt képes meghatározott információkat megfelelően közvetíteni, ezen a megnyújtott formán is kellett kisebb változtatásokat eszközölni. A látszólagos hibákat azért hittük apró tévedéseknek kezdetben, mert figyelmen kívül hagytuk azt a fontos mozzanatot, hogy itt valószínűleg rendkívül fejlett intelligenciával van dolgunk.

Vizsgálatunk folytatása során, egyre kifinomultabb eszközöket alkalmaztunk. Egy idő után világos volt, hogy sokkal könnyebb dolgunk lesz, ha az alakzatot betápláljuk egy számítógépes programba (CAD).

Így sikerült is megoldanunk azt a problémát, ami már kezdettől fogva hátráltatott minket: a tervezők által használt mértékegység meghatározása. Mérföldek, yardok és más hosszmértékek próbálgatása után egyik sem bizonyult megfelelőnek. Fontosnak tartom itt megjegyezni, hogy azért van szükség pontos mértékegységre, mert ha pl. egy térképen 1:25,000 méretarányt használok, akkor egy 0,25 milliméteres tévedés is több, mint 60 méteres távolságot fog jelenteni a terepen. Ezek után világos, hogy mekkora hátrányt jelent nyomtatott térképek alapján dolgozni, ahol a papír minősége is sokat ronthat egy mérési eredményen.

Végül azonban sikerült megtalálnunk a keresett mértékegységet, amely meglepően közel áll az angol inch ( British Standard Inch ) ötezerszereséhez.

Nem kívánjuk az olvasót hosszú számsorokkal összezavarni, így csak azt említjük meg, hogy az eredmény rengeteg számolás eredményeként született meg. Sejtettük, hogy a mértékegység alkalmas lesz a számításainkhoz, de megdöbbentünk, mikor rájöttünk, hogy pontosan ez az, amit kerestünk. Elhatároztuk tehát, hogy elnevezzük „ősi egységnek” ( Ancient Unit [ AU ] ).

Még a keményfejű matematikusok is meglepődtek, hogy milyen egyedülálló módon használták ezek a régi tervezők a Phi-t, Pi-t és a sinus értékeket. Az még megbocsátható lett volna, ha úgy kezdjük el elemezni ezt az ismeretlen mértékegységet, hogy előtte még nem csináltunk hasonlót, de az, hogy bár mély ismereteink voltak erről a geometriáról, nem ismertük fel rögtön a monitoron megjelenő számokat, nem volt az. Ezek ugyanis a jól ismert sinus értékek százezerszeresei voltak. Leegyszerűsítve, a lényeg az, hogy tervező elődeink csak a numerikus információt akarták közvetíteni, a tizedes vessző jelentéktelen volt a számukra.

A CAD programmal felszerelkezve hamarosan nekiláttunk, hogy összehangoljuk a számítógép ábráját a térképpel. Az első fontos lépés a kör sugarának meghatározása volt. Nagy volt a valószínűsége, hogy ha a kör is tartalmaz a Phi-vezérelt pentagramhoz hasonló leleményességeket, akkor vagy a sugara, vagy ennek többszöröse szintén a Phi értékét fogja kiadni.

A vizsgálat eredménye csodálatos volt! Nem is egy, hanem három érdekes sugarat is találtunk, amelyek közt a távolság csupán három inch volt a terepen. Ezek fontosságát sajnos e cikkem méreténél fogva nem tudom itt kifejteni, de részletes leírást találnak róla Geneset című könyvemben. Így most csak egyet mutatok be, amelyben leginkább fellelhetők a Phi faktor sajátosságai. Amint azt a „Trigonometria eszközei” ( előző szám ) fejezetben láthattuk, a Phi ( aranymetszés ) reciproka érdekes módon 1,618033989, amelynek gyöke 0,618033989. A Phi háromszorosa 1,854101966, amelyet ha átváltunk AU-ra, akkor 185,4101966 AU-t kapunk, amely értéke oly közel áll az angol inch-éhez. Ezt a számot meghatározhatjuk 300.000/Phi-ként, vagy 600.000/sinus 18°-ként is. Ennek jelentősségére később visszatérünk, de most fel kell hívnunk a kedves olvasó figyelmét, hogy sinus 18° egyenlő a Phi reciprokának felével. Továbbá, ha Phi lineáris érték, akkor ez az egyenlőség felveti az anguláris értékre átszámítás lehetőségét. Ez pedig nagyon jól jött kutatásunk következő szakaszában.

Régóta ismert, hogy a szent geometria nemcsak geometriai, hanem a körökkel, négyzetekkel és téglalapokkal kapcsolatos matematikai összefüggéseket is használ. A mi esetünkben adott egy megnyújtott pentagram, amelynek az egyik csúcsa a körön kívül van. Ezt kiegészítettük egy négyszöggé, úgy, ahogy az 5. ábrán látható, hogy tangens értékekkel számolhassunk.

Bár ennek elkészítése után, nagy csalódásunkra, nem találtunk semmilyen matematikai, vagy geometriai érdekességet.

Észrevettük azonban, hogy a téglalap egyik átlója alig több, mint 600.000 AU, amely olyan szögben végződött, ami kicsit kevesebb volt, mint a Phi reciproka. Némi keresgélés után megtaláltuk azt a helyzetet, ahol az érték pontosan 600.000 AU és ezzel együtt a szöget, amelynek értéke pontosan 38,17270762°, aminek sinus értéke pontosan 0,18033989, a Phi reciproka, azaz az Aranymetszés.

További geometriai és terep kutatások meggyőztek minket arról, hogy mindvégig a tervezők gondolkodásmódja szerint haladtunk. Miután meghatároztuk a kérdéses sugarat és a templom tájolását, az épület összes dimenziója közönséges számokban és a Phi formula értékeiben is kifejezhető volt.

Az, hogy a Phi reciprokának fele sinus 18°-kal egyenlő, sokkal fontosabb lett, mint azt először gondoltuk. Igazából ez az egyetlen matematikai összekötő kapocs az egyszerű szám és a fokokkal mérhető érték között. A tervezők ennek minden bizonnyal tudatában voltak és igyekeztek is ezt a lehető legjobban kihasználni. Biztosan sokan fogják bírálni levezetéseinket, de mi biztosak vagyunk benne, hogy a helyes úton haladtunk a régiek numerikus útvesztőjében.

Hogy az őrzők is tudatában voltak ezeknek az összefüggéseknek, az hamarosan nyilvánvalóvá válik. A tervezők rávezettek minket először a felezésre, másodszor a sinus értékek használatára, végül pedig a 18-as számra. Bár sok ideig ismeretlenek voltak, végül mégiscsak felfedtük őket, így most visszatérünk Rennes-le-Chateau-ba, hogy ott folytassuk kutatásunkat.

Mialatt Abbé Sauniere ( lásd: előző szám „Rennes-le-Chateau története” című részt ) a templom felújítását végezte, véletlenül rábukkant egy rejtett pergamenre, amely dekódolás után részben így hangzott: „POUSSIN, TENIERS ŐRZIK A KULCSOT, BÉKE 681…”

Ezután Sauniere Párizsba utazott és megszerezte Poussin Les Bergers d’Arcadie ( lásd a fotót ) című művének másolatát. Mind a festmény, mind az előbb említett dokumentum furcsa üzenete megér egy pár gondolatot. Egy jel rögtön szemet szúr és ez a 681-es szám, amire már olyan sokszor utaltunk. Hogy igazoljuk pithagoraszi gondolatmenetünket, a templomban a kereszt egyik stációján rómaiak láthatóak, akik kockáznak Jézus ruhájáért. A két kocka látható oldalain a 3-as, 4-es és 5-ös szám olvasható.

A második egybeesés az üzenet „POUSSIN, TENIERS ŐRZIK A KULCSOT…” részében található. Ez a kis rész segítőinket sok-sok kép átvizsgálására késztette, hogy találjanak valami szemmel látható jelet a megfejtéshez. Nos, egy matematikus számára ez a „kulcs” azt jelenti, hogy a nevek magukban hordják a lényeget. A „-SIN” végződést a sinus rövidítésének tekintjük PousSIN nevében. Ez a másik névben is jelen van, csak éppen megfordítva ( TeNIerS ) és mindkét névben csak ez a három betű közös. Ráadásul ez a szórejtő technika igen jellemző az okkult kódrendszerekre. A sinus pedig angolul ugyanúgy hangzik, mint a jel (sine-sign). Erre utaló felirat van a templom kapuja felett:

IN HOC SIGNO VINCES     (latin)

Bent a templomban aztán, sok furcsa képet találunk, amelyek közül az egyik angyalsereget ábrázol, amely alatt ugyanez a felirat olvasható, csak franciául:

PAR CE SIGNE TU LE VAINCRAS    (francia)

Lefordítva ez így hangzik: EZZEL A JELLEL (sinussal) NYERNI FOGSZ

Így talán már nem tűnik olyan véletlenszerűnek ez az egybeesés.

Tudjuk azt is, hogy a templom védőszentje Mária Magdolna, aki az egyház szemében egy prostituált volt. Valójában azonban nemesi családból származott. Friedrich Nork szaktekintély szerint a Notre Dame valójában a hatalmas egyiptomi Isis istennő tiszteletére épült, akinek Mária Magdolnával való kapcsolatával Genisis című könyvünkben foglalkozunk részletesen.

A jel, amire a szöveg utal így lehet akár a pentagram is, ami ugye a nő geometriai szimbóluma. Azonban bármelyik változatot támogatjuk, a 18-as szám mindkettőnél jelen van.

Mindezen összefüggések után újra Poussin Les Bergers d’Arcadie (lásd a fotót) című képe felé fordítottuk figyelmünket, amin egy térdelő pásztor látható, miközben a híres felirat R betűjére mutat: „ET IN ARCADIA EGO”. Ha tudjuk, hogy az R a latin ábécé 18. betűje, nyilvánvalóvá válik, hogy Poussin azt akarta közölni, hogy ő is az őrzők közé tartozik. További utalás erre a pásztorok botjainak ábrázolása, hiszen azok pontosan félbe vannak vágva vagy a pásztorok keze, vagy más tárgyak által. Ez jelezheti, hogy ha a Phi reciprokát felezzük, akkor sinus 18°-ot kapunk.

A Geneset című könyv részletesen tárgyalja az „ET IN ARCADIA EGO” felirat 18-as számmal való megfejtését. Mivel e téma fejtegetése elég terjedelmes lenne, sajnos nem áll módomban itt közreadni. Annyit említenék meg róla, hogy akik tudnak latinul, rájöhetnek, hogy a szöveg nyelvtanilag helytelen, így kétértelmű és értelmetlen egyszerre. Dekódolás után azonban kiadja a fő tér geometriai kontroll távolságokat, továbbá azonosítja Egyiptom egyik legrettegettebb istenét, Set-et.

Bizonyítékul szolgál az is, hogy létezik a festményen szereplő sírnak egy másolata is Rennes-le-Chateau környékén, amelynek egyik homlokzatkövébe az 56-os számot vésték. Ezt a számot Plutarkhosz, görög történész Set isten számaként jellemezte.

Kutatásunk során az Egyiptommal való kapcsolat megszilárdult és képesek voltunk kapcsolatot kimutatni Set isten és Isis istennő között, akiket a Heliopolisz arra a feladatra választott ki, hogy új, jóváhagyott formába öntsék a legendát. Azt a legendát, amelyet eddig fejtegetni próbáltunk.