Ősi elképzelés, hogy fizikai testünk és örökéletű központunk között van egy átvezető kapocs és ez a lélek. Ennek különböző részeit is már régtől fogva elkülönítették.
Az európai kultúrkörben a görögök az eidolont a finomtest képmást, hasonmást, tükörképet vagy árnyékot különítették el a psychétől az életet jelző és éltető lélegzettől.
Az egyiptomiak igen finom megkülönböztetéseket tettek: Ka volt a zöldesen lumineszkáló képmás, hasonmás, Ba a kedves, emberfejű lélekmadár, szíve IB hordta jó és rossz indulatainkat. De külön elnevezték Khaibit-ot, árnyékos, sötét tulajdonságaink hordozóját és Khu-t magasabb szellemi működésünk képviselőjét. Kedvező megítéltetés esetén a lélek Sahu-vá változott, dicsőséges, feltámadott testet kapott.
Az ősi sámánizmus is megkülönböztetett háromfajta lelket, amelyek – szerintük – egy emberben úgy függtek össze, mint egy ujj körme-húsa-csontja. E három lélek a létfenntartó, a tudatos és a vándorló (reinkarnálódó) funkciót töltötte be. Ha az első elhagyta a testet az okozta a halált, ha a második, az az öntudatlanságot vagy transzállapotot. (Érdekes módon elkülönítették a különböző sámáni élmények szintjeit. Az első két formára ma azt mondanánk: médiumitás. Ekkor a tudatos lélek elhagyja a testet és más lelkekkel, szellemekkel teremt kapcsolatot, vagy pedig testét átadja más szellemnek, léleknek. A harmadik formára ma azt mondanánk: prófétaság. Ekkor a tudatos lélek nem hagyja el a testét és úgy teremt kapcsolatot, vagy fogad be más lelket, szellemet.)
A hinduizmus a durvatest mellett elkülönítette a finomtestet, kauzáltestet, isteni ént. A finomtest a hordozója az élő, érző és értő léleknek (prána, alsó és felső Manas). Kauzális, szellemi minőség az intellektus, a Buddhi. Végül pedig isteni énünk, tudatosságunk forrása az Atman, ami azonos magával a teljes istenséggel Brahmannal.
A keresztény Biblia elkülönítette a testet, lelket, szellemet. (A későbbi dogmák sajnos megtörték a teljes láncot és csak szellemi természetű lelket engedélyeztek az embernek.) Pedig a teljes vonulat így festene:
animus vegetativa: éltető lélek
animus animalis: érző lélek
animus spiritualis: tudatos lélek
spiritus individualis: egyéni szellem
Spiritus Sanctus: Szent Szellem
Filius: Fiú Szentháromság Pater: Atya
Tehát az egyéni szellem kapcsolja össze a lelket a szentháromságos Egyistennel.
Lássuk, hogy a tudományos megfigyelés, az utolsó száz év pszichoanalízise mit tárt fel az emberi lélekről. Az egész irányzat „Freud díványáról” indult ki. Ő csak az ún. ösztöntudattalant tárta fel és az Id-et (ösztönént „ősvalamit”), ego-t (tudatos ént) és szuperego-t (~ lelkiismeretet) különítette el.
De a további analízis mélyebb rétegeket tárt fel. A Jung által elkülönített lelki struktúra a következőképpen fest:
Élő fény árnyéka 156. o. 12 sortól (lábjegyzet nélkül) a 157. o. 3. bekezdéséig
„ami alapvetően egy és ugyanaz”
V/2 ábra a 158. oldalról
A magyarországi származású Szondi Lipót a személyes és kollektív tudattalan közé odahelyezi a családi tudattalant is (az „ősök várócsarnokát”).
Viktor Frankl pedig kimondja, hogy ösztöntudattalanunk alatt létezik egy szellemi tudattalan is s ebben egy tudattalan vallásosság, a transzcendencia felé hajtó erő.
Perls szerint csak ennek megelevenedése vezet el az igazi létbe, különben egész biológiai társadalmi életünk csak tévedés, ál-egzisztencia.
Máig nagy utat tett meg a lélek gyógyítására törekvő pszichoanalízis.
Élő fény árnyéka 177. o. 2. bekezdés: Freud díványától a 178. o. fejezet végéig.
(E cikkben szerepeltek részletek az Élő Fény Árnyéka c. könyvből.)
