Az emberi faj hosszú történetében a modern társadalom kialakulása csupán villanásnyi idő volt, de ez gyökeresen megváltoztatta az emberiség jelentős részének életét. Az életmódtényezők között a táplálkozás az egyik legfontosabb.

Az antropológusok feltárták az ősközösségek táplálkozási szokásait, amelyből kiderült, hogy a mindennapi táplálék főleg gyökerekből, gumókból, gyümölcsökből és az akkori kalászosok magvaiból állt. A részletes vizsgálatok szerint őseink étrendjének kb. 20%-át a rostok tették ki.

A tudományos és ipari forradalom rövid idő alatt (drámaian megváltoztatta a táplálékok minőségét és összetételét. Pl. a gabonafélék nemesítésével nagyobbak lettek a magvak és így fajlagosan csökkent a héjrészük, vagyis a rosttartalom, az új őrlési technika révén lehetővé vált a biológiailag legfontosabb részek, a héj (korpa) és a csíra teljes elkülönítése. Megjelent a fehér liszt, teljesen elterjedtek a fehér pékáruk, száraztészták. Hasonlóan biológiai értéket rontó technológiák jelentek meg a tartósítóiparokban, a cukoriparban, a növényolaj iparban stb. Az agyon finomított ún. „rafinált” élelmiszerek általános elterjedésével a rostfogyasztás ma már alig éri el a 2%-ot.

Az élelmiszerekben levő rost a szervezetben emésztetlen marad, tehát nem tápanyag, hanem ballasztanyag. A medicina a ballasztanyagokat inkább negatív tényezőként kezeli; pl. az emésztőrendszeri betegségek esetében „rostszegény” diétát javasol.

A klasszikus élelmiszeranalitika korábban csak a könnyen meghatározható nyersrostot vizsgálta, de néhány évtizede kiderült, hogy vannak más emészthetetlen, a nyersrosthoz hasonló viselkedésű, nagy molekulájú vegyületek is pl. a hemicellulózok, a pektinek stb.

A figyelem akkor fordult a rostanyagok felé, amikor az iparilag fejlett országokban az emésztőrendszeri betegségek egyre rohamosabb növekedését regisztrálták. Ilyenek a székrekedés, az aranyér, a béltartalom áthaladási idejének (tranzit idő) megnövekedése, amelynek eredménye a csípőbél alsó szakaszán, valamint a hasnyálmirigy kivezető csöve és a közös epevezeték összetorkollásánál keletkező kiöblösödések a divertikulózis betegsége.

A háború utáni Magyarországon a rosthiány miatt kialakuló divertikulózis betegség ismeretlen volt, addig ma előfordulása meghaladja a 60%-ot. Egyes tudományos iskolák állítják, hogy a fejlett országokban a félelmetes tempóval növekvő emésztőrendszeri daganatos betegségek (vastagbélrák, hasnyálmirigyrák stb.) oka az, hogy jelentős mértékben megnövekedett tranzitidő miatt a béltartalomban lévő toxikus anyagok hosszú időn át érintkeznek a bélfallal, sőt ott fel is szívódnak.

nagyobb számban szenvednek nőgyógyászati betegségektől.

Az afrikai kontinens gyengén fejlett országaiban a lakosság rostfogyasztása 100 g/nap, így nem meglepő, hogy náluk a székrekedés, az aranyér, a divertikulózis kevésbé ismert betegség. Az emésztőrendszeri daganatos megbetegedések aránya is Afrikában jóval kisebb, mint Európában.

Számos állat- és klinikai-kísérlet bizonyítja, hogy az epével a bélbe ürített koleszterin nagy részét megköti és megakadályozza újbóli felszívódását a szervezetbe. Nagy mennyiségű rost bevitel, a nagy felületen történő adszorbció révén, kissé növeli a tápanyagok felszívódási idejét. Pl. cukros ételek fogyasztása rostos anyagokkal együtt lassítja a vércukor emelkedését és az kedvező helyzetet teremt a cukorbetegség kialakulása ellen. A zsírok-olajok felszívódását is gátolja a rostanyag, ez pedig kedvező tényező az energia bevitel mérséklésében.

A rostban dús táplálkozás hátrányai között kell megemlíteni, hogy a szervezet számára fontos tápanyagok pl. vitaminok, ásványi anyagok egy része nem képes felszívódni. A rostanyagokkal gyakran együttlévő fitinsav komplex kötés révén csökkenti egyes ásványi anyagok (pl. kalcium, magnézium, réz, cink, vas) felszívódását. 

A rosthiány az alábbi betegségek kialakulásában jelentős tényező:          

• obstipatio – székrekedés,
• diverticulosis – nagyszámú diverticulum előfordulása a bélben,
• coloncarcinoma – vastagbélrák,
• irritábilis colonsyndroma – ingerérzékeny vastagbél-tünet,
• cholelithioisis – epekőbetegség,
• hiatus hermia – rekeszizomsérv,
• caries – fogszú,
• obesitás – kóros kövérség, elhízás,
• deabetes mellitus – cukorbetegség,
• hyperlipoproteinaemia – túl sok zsírszerű anyagot tartalmazó fehérje a vérben,
• arheriosclerosis – érelmeszesedés és
• ischaemia – (szív) vérellátási elégtelenség.

Rosthiányos és rostszegény élelmiszerek

• hús, tej-tejtermékek, tojás, fehér liszt,
• fehér kenyér, finom pékáruk,
• száraztészták, fehér rizs,
• édesipari és cukrászati termékek,
• üdítő- és szeszes italok.

Összefoglalva: az élelmiszeripar túlzó beavatkozása miatt a táplálkozás egyensúlya megbomlott. Az egyensúly mielőbbi helyreállítására kell törekedni. Az élelmirost-bevitel növelése jelenleg összehasonlíthatatlanul több előnnyel, mint hátránnyal jár. Ezért nem túlzó célkitűzés a 40-50 g/nap rostbevitel.

• A rosthiányos élelmiszerek csökkentése, száműzése.
• Teljes kiőrlésű lisztből készült termékek és minél több nyers és speciális módon feldolgozott zöldség és gyümölcs, diófélék, olajos magvak, vizes kásák, humanizált gabonakorpa, búzacsíra, zabkorpa, csemegekukorica és pattogatott kukorica fogyasztása ajánlott.
• A rostbevitel fokozatos növelése célszerű, mivel a rosthiányos táplálkozáshoz szokott emésztőrendszer elcsökevényesedett izomzatának és mirigyeinek megerősítése óvatos diétaváltást és türelmet igényel.

Felhasznált irodalom:

1. Tamási J. és tsai: Természetgyógyászati alapismeretek. (Jegyzet) NKK, Salgótarján, 1998.
2. Dworschák E.: Élelmiszer-tápanyag. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest 1985.
3. Rigó J., Horváthné Mosonyi M., Phat Ngoc Phu, Hegyedűsné Völgyesi E.: Főzelék- és zöldségfélék diétásrost-tartalmának vizsgálata. Konzerv- és Paprikaipar 4. szám, 143-144. (1982)